A női ruhatár legünnepélyesebb darabjai az estélyi ruhák, azaz a le grand robe, melyekkel kapcsolatban számos tévhit él a köztudatban. A nagyestélyinek – a vélelmekkel ellentétben – nem kell bő abroncsos szoknyával, dekoltázzsal rendelkeznie, nem kötelezőek itt sem a rikító és feltűnő, sokszor túl díszes kelmék, nem kötelező eleme a masni és a bonyolult szabásvonal sem. Ez az elegáns ruhadarab attól nagyestélyi, hogy hosszú szoknyás, nem utcai viseletre szánt különleges kelméből készült, elvárt kiegészítője a könyök fölé érő kesztyű, az alkalmi cipő, a kis estélyi retikül, valamint, hogy érkezéskor és távozáskor a szabás miatt esetleg fedetlen vállakat, illetve mély első vagy hátsó dekoltázst illik boleró kabáttal vagy széles stólával eltakarni.

A nagyestélyi mindenkinek mást jelent, van, aki a klasszikus fekete hosszú ruhát érti alatta bársony boleróval és fekete kiegészítőkkel, megint mások gyöngyökkel hímzett, asszimmetrikusan szabott ruhát, csipkekölteményt, taftszoknyás romantikus modellt vagy éppen testre szabott, flitteres, hímzett, rafinált szabású darabot. Lényege az, hogy különleges és a nő aki viseli, különlegesnek érezhesse magát benne.

 Valentino Garavani, aki méltán neveznek az estélyi ruhák királyának, egyszer egy újságírói kérdésre, amely azt firtatta, hogy vajon mit akarnak a nők, megadta azt a választ, amit ma már klasszikusnak tekinthetünk: „tudom, mit akarnak a nők, a nők gyönyörűek akarnak lenni.” Ez a nagyestélyi alkalmi ruhák lényege, a nők legyenek benne gyönyörűek, tárják fel lényegüket, de maradjanak finomak, megközelíthetetlenek és sejtetőek (ez az én szerény kiegészítésem Valentino szavaihoz).

A nagyestélyi stílusa általában megegyezik viselője ruhatárának a stílusával. A klasszikus vonalat kedvelők általában a sötétebb színekhez és a kevésbé bonyolult darabokhoz nyúlnak, míg a nőiességüket ruházatukban hangsúlyozni szeretők a mélyen dekoltált, feltűnőbb színű és anyagú ruhákat részesítik előnyben. Az elől konzervatívan zárt, hátul bátran megmutató darabok éppen annyira népszerűek, mint a női testet rafináltan megmutató csipkeköltemények, vagy a nehéz taft anyagból készülő bőszoknyás darabok. Nem beszélve a gyöngy és strassz díszítésekről, a bársonyról és tüllről.

Természetesen az ilyen különleges ruházat megválasztásánál is figyelembe kell venni a testi adottságokat, és még a szokásosnál is szigorúbban ítélkezni afelől, hogy mit szabad és mit nem. Az estélyi és nagyestélyi megválasztásánál az évszakoknak is fontos szerepük van, hiszen könnyed és levegős ruhát érdemes a melegebb hónapokra, vastagabb alapanyagút és feltétlenül kiskabáttal készülőt a báli időszakra választani. A nagyestélyi lehet sötét vagy világos, készülhet nehéz brokátból, bársonyból, csipkéből, taftból vagy akár muszlinból is, lényege a különlegessége és az eleganciája. Soha ne válasszanak olyan estélyi ruhát, aminek szabása túlságosan bonyolult, és nem teszi lehetővé a normális és mindennapos mozdulatokat. Hiszen “a szabad mozgás, az elegancia alapvető feltétele” – ahogy ezt Coco Chanel mondta egykoron.

Kívánatos, hogy a párok öltözete között összhang, harmónia legyen. Nem szerencsés, amikor a különleges estélyi toalettet viselő nő mellett sötét városi öltönyös férfi jelenik meg, de természetesen a szmokingos férfi és business-kosztümös nő sem alkalmas párosítás. Az összeöltözés fontos, de az „egymással öltözés” végzetes stílustalanság. Sokszor látni társasági eseményeken megjelenő párokat, ahol a férfi a felesége ruhájának anyagából készült nyakkendőt vagy spanyolövet visel – kerüljük az ilyenfajta megoldásokat; stílusukban, összhatásukban illeszkedjenek a párok és öltözeteik egymáshoz.

Az alkalmi öltözeteknél, mint azt már említettem, különös hangsúlyt kapnak a kiegészítők, az ékszerek, a táskák, a cipők, a sálak és kalapok. Giorgio Armani véleménye szerint a nők a legtöbb hibát kiegészítőik összeválogatásánál követik el, ez szerintem hatványozottan igaz az esti és alkalmi megjelenéseknél. Különös fontossága van itt a ruha, a cipő és a táska összhangjának. Sötét ruházat esetében a legszerencsésebb választás a magas sarkú fekete vagy ezüst vagy arany  stiletto körömcipő, illetve szandál, azonos színű bőr vagy selyem kisestélyi táskával, amely lehet kézfogantyús vagy finom vállpántos. Természetesen a megjelenést tökéletesebbé teszi az adott ruhához speciálisan illesztett lábbeli és táska, de az ilyen részletekig menő összeillesztés nem mondható általánosnak. Különösen ügyelni kell a lábbeli megválasztására. Gyakran látható hiba az, hogy világos hangulatú ruházathoz szigorúan sötét vagy rikítóan világos cipőt kombinálnak. Ezekben az esetekben törekedni kell arra, hogy a ruha és kiegészítői legalább azonos színűek legyenek. Soha ne viseljenek sötét ruhához világos lábbelit, világoshoz pedig sötétet. Sajnálatos tény sokak különös vonzódása a fehér cipőkhöz, le kell szögezni, hogy a fehér lábbeli leginkább a hosszú, fehér esküvői ruhához illik, nem pedig a báltermekbe.

Az alkalmi megjelenések tárgyalásánál feltétlenül ki kell térni a dekoltázsokra, a ki-kivillanó idomokra és a mostanában egyre divatosabb, zavarba ejtően átlátszó és nagyon feszes ruhák viselésére. A nők alkalmi viselete sok esetben kihívó és bizonyos esetekben szexuálisan izgató is. Köszönhető ez egyfelől a tervezők frivolságának, de természetesen annak is, hogy a nők szeretnek kitörni a hétköznapok megszokott szabályai közül, és sokan érzik azt, hogy az estélyi ruhájukban végre megmutathatják magukat. Véleményem szerint ez teljesen jogos és érthető, de fontos, hogy csak azok és csak olyan helyzetekben mutassák meg idomaikat, akiknek testi adottsága ezt lehetővé teszi, és ahol másokat, akár nőket, akár férfiakat nem hoznak kellemetlen helyzetbe. Egy vacsoraasztalnál még a legtökéletesebb női mell is zavaró momentum lehet egy szándékosan áttetsző volta miatt választott ruha redői mögött, mert az asztal többi vendégét nehéz helyzetbe hozza.

Forrás: Schiffer Miklós

Báli ruha készítése és bérlése esetén ajánljuk az est egyik partnerét, a Zhoja Budapest Szalont, ahol különleges báli ruhák széles kínálata várja Önöket. 

Születése története a londoni udvarra vezethető vissza, ahol a neves udvari szabász a ma is működő HENRY POOLE- & co. Az akkor még Walesi herceg (későbbi VIII. Edward, majd Duke of Windsor) kérésének megfelelően, a frakk kabát rövidebb, a zakó fazonjára illesztett kevésbé formális verzióját készítette el fekete alapanyagból és egyenes nadrággal. Egyes szakírók szerint ezt a kényelmesebb változatot dohányzó kabátnak szánták, ezért a kontinentális szmoking elnevezés. Egy gazdag amerikai Griswold Lorrilard lemásoltatta ezt a darabot és a legendásan elegáns New York-i Tuxedo klubban viselte először, megszületett hát a formális öltözködés modern és a mai napig legelterjedtebb darabja, amit Amerikában az első ottani megjelenése emlékére  tuxedonak neveznek.

A szmoking a frakkhoz hasonlóan a fekete és fehér szín eleganciájára épül, hivatalos megnevezése a hozzá viselendő fekete csokornyakkendő miatt black tie. A klasszikus szmoking fekete vagy mélykék (midnightblue) egy vagy kétsoros hasíték nélküli kabát, fekete  selyemmel bevont reverrel, anyagából bevont vagy fekete fényes gombokkal, bevágott takarás nélküli zsebekkel. Hozzá hófehér letört vagy visszahajló inggallér, fekete mellény vagy spanyolöv, és fekete kézzel megkötött csokornyakkendő viselendő. A szmoking nadrágján, az oldalvarráson végigfutó gallon selyemcsík tartozik, fekete selyem hosszú zoknival és sima orr-részes magas fényű vagy lakk escarpins típusú vagy oxford lábbelivel ajánlatos viselni.

Az egysoros szmokinghoz inkább a normál galléros, a kétsoroshoz az állógalléros Vatermörder gallér illik. Minél kevesebb a gomb a kabáton, annál elegánsabb az, ezért a legkifinomultabb szmokingnak ma is az egysoros egy gombbal záródó szabás számít. A szmokingnak kötelező kiegészítője a mellény illetve a spanyolöv, ezt sajnos sokan nem veszik figyelembe, és nadrágszíjjal viselik ezt a ruházatot. A mellény egygombos kabát esetén mélyre szabott, sűrűn elhelyezett három vagy négy gombbal, a háromgombos kabáthoz pedig értelemszerűen magasra szabott „öltöny” mellény passzol. A mellény színe, általában a rever selyemszínével azonos, de a bordó, fehér és brokát mintás mellények is népszerűek. Megkérdőjelezhető szokás a mellény színéhez igazodó csokornyakkendőt választani, a szmoking klasszikus kísérője maradjon az eredeti fekete vagy más sötét csokor. A mellény helyett sokan a hagyományos indiai öltözetéből átvett hajtogatott széles fekete selyem spanyolövet – cummerbund – kedvelik.

Az Amerikából elterjedt szmoking viselési változatot hosszú fekete nyakkendővel Hollywood sztárjai tették közkedveltté, itt terjedt el az alternatív black tie fogalma is. Ez a felfogás a fekete öltöny viselésének megengedése mellett, a szmoking kötöttségét feloldva megengedettnek tartja azt, hogy a szmokingot fekete vagy színes nyitott inggel, de akár garbóval vagy hosszú ujjas pólóval, de akár farmerrel is kombináljuk, ahogy ezt a legendás ízlésű Ralph Lauren már jó ideje viseli. A szmoking sálgallérral szabott változatai a harmincas és negyvenes években voltak divatban, de ma ismét egyre többen térnek vissza ehhez az eredetileg a dinner jacketnél közkedvelt szabáshoz, egysoros és kétsoros változatban.

A white és off white dinner jacket a szmoking nyári változata, amikor a fekete nadrághoz fehér vagy  csontszínű sima reveres kabátot viselnek, fehér inggel és fekete csokorral. Sokan a dinner jacket elnevezés hallatán rögtön a fehér verzióra gondolnak, pedig eredetileg ez a megnevezés a tört szmokingot, azaz az eltérő kabátot és nadrágot jelöli.

Klasszikusan a nadrág fekete vagy mélykék, a kabát hajón fehér vagy csontszínű, más szabadtéri rendezvényeken lehet mélykék, szilvakék, erdőzöld sőt akár bordó is. Amerikában ismert az összeállítás világos nadrágos változata is (Palm Beach Tuxedo) ebben az esetben a kabát kék, barna vagy erdőzöld fényes reverrel és ehhez viselnek porcelánszínű vagy fehér nadrágot, fekete vagy a kabát színével azonos csokornyakkendővel. Angol klasszikusnak számit a skót kék-zöld  felülkockás posztóból készült – black watch tartan – változat, valamint a világos és piros, kék vagy zöld madras kockás anyagból szabott nyári variációk. A dandy stílus állandóan visszatérő kedvence a fekete, kék és szürke mintás brokát, illetve selyembársony dinner jacket, mindig fekete gyapjú nadrággal és papucscipővel. Legyen bármilyen is a kabát mintázata, stílusosan mindig fekete, mélykék vagy apró mintás sötét csokor illik hozzá! A nyakkendő fontos jellemzője, hogy kézzel kötött és nem túlzó méretű, a hetvenes évek óriási legyezőit érdemes elkerülni.

A szmoking formális alkalmi ruházat, amit naplemente után illik viselni, délelőtti vagy kora délutáni eseményekre a közhiedelmekkel ellentétben nem viselendő, így a délelőtti vagy délutáni esküvőkön, vagy más, este 6 óra előtt kezdődő protokolláris alkalmakkor más öltözetet kell választani. A fekete vagy mélykék klasszikus szmoking kabát az öltözködés kevésbé formális elemeként is szerepelhet, ha elegáns, de lazán viselt, valamint casual kiegészítőkkel kombináljuk. Ralph Lauren szívesen hordja klasszikus kétsoros szmoking kabátját – fehér inggel és csokornyakkendővel – farmerrel, illetve lovagló csizmával és fekete kord nadrággal. Esti megjelenésekre is kiválóan alkalmas lehet ez a ruhadarab, nyitott galléros városi vagy akár soft szmoking inggel, garbóval vagy selyem inggel. A világos dinner kabátok a nyári öltözetet tehetik egyedivé, ha len nadrággal, fehér pamut nadrággal vagy farmerrel viseljük azokat, nyitott városi ingekhez vagy pólókhoz.

Forrás: Schiffer Miklós

  Szmokingra tekintetében ajánljuk az est Arany fokozatú támogatóját, a Stan Ahuja Szalont, ahol a báli regisztráció felmutatásával 15% kedvezményben részesülhetnek.