A Magyar Miniszterelnöki Hivatal korábbi protokoll főosztályvezetője

Báli etikett: Interjú Görög Ibolyával

A Budapesti Jogászbál báli protokolljának szakmai tanácsadója: Görög Ibolya. Görög Ibolya 1987-1999 között a Magyar Miniszterelnöki Hivatal Protokoll Főosztályvezetője, az ország talán legnagyobb protokolláris szakértője. Munkásságáért 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. Olvassák el vele készült interjúnkat, mely rengeteg információt elárul a báli etikettről!

Jól gondolom, hogy a bál az etikett szempontjából az egyik legjobban körülhatárolt és kötött forma?

Igen, ugyanis pont a bál az, ahol „etikett” szerint kell viselkedni. A királyi, főúri házakban született, de átvette a polgárság is. A 19. századtól ismertek a „tematikus” bálok, ahol egy-egy szakma ünnepelte egymást. Ebben az időben születtek a megyebálok, ahol a megye színe-java megjelent.

A tradíciók miatt ennyire szabályozott?

Igen. A szabály szerinti viselkedés: a legyező kellő használata, a gardedám ottléte, a táncolók közötti távolság hajszálpontos betartása, illetve a felmerült hibák, baklövések hónapokig témát adtak a „jobb köröknek”.

Mennyire illendő pontosnak lenni egy bálon?

A bál nem egy üzleti tárgyalás, itt még én is megengedek némi késést. Szerintem fél óra – ez optimális. Már vannak ott – tehát látják, ahogy megérkezünk, különös tekintettel a hölgyek bundájára!

Jól emlékszem, hogy egyszer azt nyilatkozta: „bálról túl korán, éjfél előtt nem ildomos távozni”?

Igen, mivel eleve bálba, tehát táncolni megyünk, azt mindenképp meg kell várni és körülbelül éjfél az az idő, amikor feltűnés nélkül már távozhatunk. Egyszer meghívtak egy szakmai szövetség báljára. Vonakodtam, nem vagyok már mai csirke, de csak elmentem. Eleve rosszul indult, úgy konferáltak fel, hogy én vagyok a bálanya! Asztaloknál ültünk és volt ilyen beszéd, olyan beszéd, divatbemutató, népitáncos, tényleg minden… Éjfélkor még egy lépés nem sok, annyit se táncoltak, csak valamikor utána indult be. Nekem, akárhogy is szenvedtem, ezt meg kellett várnom.

Vannak-e első bálozókra érvényes szabályok?

Az első bálozók fura fogalom. Mert ha valaki először megy bálba, az attól még nem „első bálozó”. Ezt hallva inkább azokra a fiatalokra gondolok, akik az ünnepélyes nyitó táncot, keringőt, palotást lejtik el. Az ő ruházatuk nagyon formális, tehát a fiúknak frakk, a lányoknak hosszú alkalmi ruha és könyököt takaró kesztyű. Ezt a ruhát aztán átveszik a „rendes” báli ruhájukra, mert ezekben nem lehet reggelig ellenni. Ha mondjuk egy hagyományokat őrző esten, például egy megyebálon külön pontban köszöntik az első bálozókat, akik ilyenkor nyilván a lányok, akkor nekik a szüleikkel kell megjelenniük, a bemutatásra a papájuk kíséri őket.

Mi jellemzi egy bálozó öltözékét? Mi a különbség a black tie és a white tie között?

Ezt nagyon jó, hogy kérdezi. Ugyanis sok szervező elrontja a kódokat. A „white tie” a frakk, amihez kötelező az emelt, tört gallérú (úgynevezett apagyilkos) ing, fehér mellény, a villás farkú zakó, fekete selyemzokni, fekete lakkcipő és természetesen a csokornyakkendő, ami fehér. A nőknek hosszú alkalmi ruha és kötelezően a könyököt takaró kesztyű. Na, ha ezt írják elő, ebben kell lenni végig. A nagyon kényelmetlen frakkban nem lehet órákig táncolni, a nők a kesztyűt nem vethetik le, abban kéne enni is. Tehát CSAK a nyitópár hordhatja ezeket. Az igazi báli ruha a „black tie”, ez a szmoking. Természetesen fekete, de a fehér ing gallérjának nem kell magasan felnyúlnia, nem kötelező a mellény, de ha van, akkor fekete, nem kötelező a spanyol öv sem. A nők hosszú alkalmi ruhát kell hogy vegyenek, de nem kell a kesztyű. Tehát, remélem érzékelhető, ezek a ruházatok hordhatóak akár reggelig is. A hölgyeknek a bálba nem illik rövid ruhában menni. A férfiaknál pedig elvárt a szmoking. A „technikai minimum” a fekete öltöny, hosszú ujjú fehér ing és csokornyakkendő.

Vannak a táncra vonatkozó szabályok? Hogyan kell bemutatkoznia annak, aki épp egy társasághoz érkezik?

A férfi jobbján karonfogva vezeti be a hölgyet. Az asztalnál még állva köszönnek az ott lévőknek, kezet nem kell fogni. A férfi húzza ki a széket a hölgynek és mikor már ő leült, akkor üljön le a férfi is. Legalább bálban adjunk a formáknak esélyt! A táncnál az első táncot a saját párjával táncolja mindenki. Ezzel nincs is gond. Ha mást kell felkérni, a férfi odalép és „felkérhetem?” „szabad?”, vagy valami ilyesmit mond… Ha a hölgy a férjével van, akkor illik egy kis fejbólintással az ő engedélyét is kérni. Ha tömegen kell átvergődni magukat, a férfi megy elől, de kezével tartja a hölgyet. A tánc után (egy szám, maximum kettő) a nő jelzi, hogy menne már a helyére. A férfi visszakíséri és megköszöni a táncot. Ez így most leírva rém avíttnak és régiesnek tűnik, de életben ez pikk-pakk megy, egyszerű. Ha a nőt olyan valaki kéri fel, akivel nem akar táncolni, akkor „köszönöm, most nem táncolok” mondattal elküldheti, de akkor a következő egy szám alatt nem mehet el mással sem. Lekérés tánc közben nincs.

Hogyan kell viselkedni, mire kell ügyelni egy bálozónak?

A bál nem „buli”. Elvárható az elegancia. Nem csak külsőségekben, hanem viselkedésben is. Nem illik hangoskodni, feltűnősködni. Éjfél után általában az elfogyasztott alkoholos italmennyiségtől függően lazulnak a szabályok, hát akkor lazuljunk mi is! De ne felejtsük el, másnap arra is fogunk, fognak emlékezni.

Van szabály esetleg az étkezésre, az alkoholfogyasztásra?

Bálok esetében általában ismerősök váltanak egy asztalt. Ha mégsem, akkor az asztalhoz érkezésnél a férfi mutatkozik be és mutatja be a feleségét (de ezután bármikor ismeretlennel találkoznak, a feleségének mutatja be az idegen férfit.) A bemutatkozáskor vagy üdvözléskor nem kell kezet fogni. Asztal fölött nem illik, körbemenni meg bonyolult. Ha netán mégis valaki ezt teszi míg mi ott ülünk, férfiként felállunk a kézfogáshoz, hölgyként pedig felnyújtjuk a kezünket vagy – ami még jobb – szemkontaktus és laza fejbólintás! Beszélgetni a szomszédunkkal lehet, és ha nem túl nagy az asztal, akkor keresztben is lehet, de nem illik kiabálni, emelt hangon beszélni. Az étkezésnek minden körülmények között vannak szabályai. Az asztalhoz ülve a szalvétát a tányér bal oldalára tesszük, ezzel jelezve, hogy elfoglaltuk a helyünket. Ha már van étel (hideg előétel) az asztalon, akkor a damaszt szalvétát az ölünkbe helyezzük. Annak végig ott a helye. Ha táncolni vagy ételért megyünk, a szalvétát a jobb oldalra kell tenni. Ha morzsa vagy bármi kerül az asztalra, nem szedegetjük, vendég nem takarít. Ha nagyobb a gond, például felborul a borospohár, a pincérnek szólunk és megköszönjük, hogy ő takarítja el. Evéskor SOHA nem szabad letámasztani a könyököt. Egyre többen esznek így, letámasztják és a fejükkel bólintanak a falat fölé, mint az olajfúró torony. Sikongatni tudnék! Én nem azt mondom, hogy két könyv a hónunk alá, de legalább annyi, hogy a villára felszúrt falat vagy a kanál leves fölé hajolva ne tegyük le a könyökünket! És van még egy újabb szokás. A nők – én úgy mondanám, hogy a „kiscsajok” – leülnek az étkezőasztalhoz és azonnal keresztbe feldobják a lábukat. Így a térdük ott van előttük, magasabban, mint az asztal. Na, itt nyilván csak úgy tud enni, hogy derékszögben meggörbített háttal belebukik a tányérba. Szörnyű! És van még egy hiba – jaj, ezt már elmondani is szégyellem – ne nyalogassuk az evőeszközöket. Még a kapucsínós kanalat se nyaljuk le! Ütögessük le a csésze szélén…

Szivar vagy cigaretta?

A kérdés inkább az, hogy egyáltalán lehet-e dohányozni. Ha valaki gondosan szervezi meg a bált, kialakít egy dohányzó helyiséget (nem is tudom, engedik-e ezt a törvények), fotelekkel, esetleg röviditalokat kínálva és elnevezi szivarszobának. Aki szivarozik, vigyázzon arra, hogy nehogy rajta hagyja a szivaron a szivargyűrűt!
Van esetleg olyan szabály, ami a férfi-női érintkezéseket szabályozza? Gondolok itt a köszöntésre, bemutatkozásra…
Elvben lehet pár nélkül menni, de akkor úgy kell az asztaltársaságot szervezni, hogy ismerősök legyünk. Ha szóló férfi meg akar ismerkedni egy szemmel láthatóan kísérő nélkül érkezett nővel, akkor kérjen meg egy közös ismerőst, hogy mutassák be. Ilyenkor a közös ismerős a nőhöz beszélve bemutatja a férfit (pl. „régi kollégám”). A férfi mondja a teljes nevét és a nő nyújt kezet, szintén bemutatkozva.

Ön szerint mennyire van szükség a XXI. században erre a nagy hagyományokkal rendelkező tradicionális műfajra?

A bál egy nagyon fontos európai hagyomány és bálba járni nem sznobizmus. Sokan sajnos összekeverik ezeket a dolgokat és nem is csoda, hiszen jónéhány évtized tépázta ezt a polgári kötődésű műfajt. Nyugat-Európában eddig és most is rengeteg bál van és volt, hiszen egy bál a szakma, a hivatás és a pályatársak ünnepe, s ezen keresztül a saját magunk által választott szakmáé is. Korábban még gombkötő bálok is voltak… Szóval van rá szükség, nagyon fontos eseményei ezek az évnek.

Mi a véleménye a korábbi és a jelenlegi helyszínről?

2015-ben a Gundel egy tökéletes választás volt. Száz éve biztosítja a helyszínt a legelegánsabb báloknak, partiknak. Szerencsés, hogy külön bejárata is van a bálteremnek – ebből is látszik, hogy eleve annak találták ki. Sok különszobája van, remekül ki lehet alakítani pihenőszobát a hölgyeknek, esetleg szivarszobát az uraknak. Tágas és magas a bálterem, kellően díszített – igazi báli hangulatot tud biztosítani. Természetesen kellett egy rendezvény ahhoz, hogy lássák, mekkora helyre van szükség, így mikor rövid időn belül teltházzá duzzadt az estély, a hely is kissé szűkösnek bizonyult. 2016-ban a Marriott Budapest Bálterme kétségkívül szuper választás volt, tényleg az egyik legelegánsabb helyszín a fővárosban, fantasztikus panorámája pedig valóban fenséges. A Magyar Nemzeti Galéria pedig méretével, elhelyezkedésével, a lélegzetelállító festményekkel és azzal az egyedülálló panorámájával grandiózus vállalás volt, sokáig nem is tudtam, hogy 2018-ban hova lehet majd innen továbbmenniük. Úgy gondolom, hogy a szervezés fő irányelve, a polgári értékek felé való törekvés szempontjából újra egy nagyszerű előrelépés a Hilton, minden paramétere tökéletes, nem beszélve arról, hogy maradnak a Budai Várban, egy vadonatúj bálterem első estélyeként!

Vannak speciális szabályai az ültetésnek?

Mindig attól függ, milyen asztalok vannak, milyen formában feltéve. Azt tudnám általános rendező elvnek mondani, hogy a jobb oldal a főhely, tehát a férfi jobbján van a párja.

Köszönjük szépen az interjút!